Ima. A világon mindenki tudja mit jelent. A hívő ember számára az igaz szót jelenti Istenhez, az ateisták számára vallásos emberek mormogása, mellyel csupán a saját lelki békéjüket teremtik meg. Akár ez is elfogadható lenne, de inkább mégse.
Boncolgassuk, ízlelgessük egy kicsit a szót, ássunk le a mélyére.
I-ma, Isten-ma, vagyis Isten a mában, Isten megszólítása MOST.
De miért szólítjuk meg?
A tradícionális vallások kérik valamire Istent az imáikban. Fohászkodnak Jahvéhoz, Allahoz, Buddhához, Jézushoz, Mózeshez, a szentekhez, és sorolhatnánk még sokáig. Kérnek, könyörögnek, fohászkodnak, mert hitük szerint és sok-sok megtapasztalásuk szerint, az istenükhöz szóló ima, az imában elmondott kérés valahogy meghallgatásra talál, valahogy beteljesül.
Ennek ellenére a legtöbb vallás csak a saját istenét tekinti igaznak, csak a saját istenéhez intézett imát tekinti megvalósulónak. A furcsa a dologban, hogy bármely vallás hívőjét vesszük is, ezt a hitét nyugodtan tekinthetjük helytállónak, bármilyen paradoxnak is tűnik ez az állítás.
Legkézenfekvőbb magyarázat erre: Isten csak egy van, bármilyen néven, bármilyen nyelven, bármelyik vallás köntösében is szólunk hozzá. Ezt tekinthetjük elfogadhatónak és akár meg is állhatnánk itt, hiszen ezzel máris óriási lépést tettünk az emberiség békéjéhez, már ami a vallások dúlta viharokat és háborúkat jelenti.
De lépjünk túl a vallásokon és nézzünk rá egy kicsit a metafizika szemüvegén át! Mi az, ami létrehozza az ima eredményét, mi az ami valósággá teszi az imát? Mi az oka, hogy az imából eredmény lehet? Ez nem más, mint maga a hang, mégpedig a hittel átitatott, mögöttes értelemmel kimondott, szóvá és mondatokká formált hang.
Világegyetemünkben minden rezgésből áll, minden létező dolog energia. A fizikából jól ismert rezonancia elvéhez hasonlóan az Univerzumban lévő energiák is hasonló kontaktusokba kerülnek egymással. Az ima maga egy olyan teremtő energia, egy olyan, az Univerzumba kibocsátott rezgés, mely keresi-kutatja a vele együtt rezonáló rezgést, visszahatva, visszajuttatva küldőjéhez annak fizikai dimenzióban megjelenő formáját.
És itt azonnal értelmet nyer az óvó intés is, mely szerint "vigyázz mit kérsz, mert megkapod!" Hiszen az imádkozó ember sokszor nem is tudja mit akar, valóban csak mormogja egymás után a szavakat, nem lát értelmük mögé, gondolatai másfelé kalandoznak, jól "összezavarva" az Univerzumot, hogy mit is akart ő valójában.
Ennek nem is lehet más az eredménye, mint éppen az az összezavarodottság, ami olyannyira jellemzi mai világunkat.
Eszembe jut Yoda mester elhíresült tanítása: Tedd vagy ne tedd, de soha ne próbáld! Vagyis témánkba szabadon átültetve: mondd vagy ne mondd, de sohase csapongj! Egy horgászbot működését sem lehet lepkehálóként minősíteni. Valódi véleményt csak az formálhat róla, aki értő emberként, horgászboti minőségben használja.
Az ima az ami, se nem több és nem kevesebb. Tudd, hogy hogyan és miért imádkozol, tedd azt teremtőként és nem könyörgőként, és imáid - előbb-utóbb - meghallgatásra találnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése