Házi szentély

 Sokan azt gondolják, a házi szentélyek terjedése divathullám, mások képmutatásként értékelik ismerőseik ezoterikus térberendezését, pedig ha valaki szentély létrehozására adja a fejét, amögött tudatosság és belülről fakadó szakrális igény feszül.
A ma emberének misztikumhoz fűződő viszonya sokszor nélkülözi a bensőséget, vallási formától függetlenül nagy közösségekben éli meg a hitét, pedig a befelé forduló csendes gondolkodás is épp olyan értékes közeledés a teremtőhöz, mint a közös, kisebb-nagyobb csoportban végzett rituálé. Akik számára fontos egy házi szentély létrehozása, azoknak nagy valószínűséggel igényük van arra, hogy legyen egy biztonságos és nyugalmat sugárzó tér, amelyben bizonyos időközönként a számára szükséges szertartásokat elvégezhesse (legyen az meditáció, jógagyakorlat, a szervezet tisztításához fontos ételek vagy italok elfogyasztása, esetleg "csak" a hétköznapi rohanásból való kikapcsolás).

Hol legyen az a hely?

Nincs általános előírás, az azonban biztos, hogy nem szerencsés a bejárati ajtó közelében vagy a folyosón kijelölni a szentély helyét. Bár sokan állítják, hogy egy ilyen szentély a többi családtag számára is látogatható és használható (az azonban kicsit másként működik és inkább családi szentélynek nevezik), valamint idegenek is beléphetnek a szakrális térbe, azért fontos lehet, hogy a terület szeparálható legyen a nagy mozgásokkal és zajjal járó külső élettől. A hálószoba magánya kínálja a legtisztább területet, ahol elég egy pici asztalkát egy puha szőnyeggel és alacsony zsámollyal elhelyezni. Fontos, hogy az asztal mellett legyen helye azoknak a tárgyaknak, amelyek segítik a rituálékat.

Mi történhet a szentélyben?

A házi szentély intim, bensőséges, a tiszta gondolkodást elősegítő terület. Azt, hogy milyen szertartások vagy tevékenységek elvégzése miatt fontos ez a hely, nyilvánvalóan meghatározza az adott ember hite. Van, aki "csak" imádkozik, és azért ott, mert ott birtokolhatja egyedül a csendet, és mert a család többi tagja ott tartja tiszteletben magányát. Más ott szólítja meg hangtalanul a számára fontos embereket, és belső párbeszéd formájában kommunikál velük. Van, aki erősen gondol azokra, akiket szeret, energiákat küld például a vizsgára készülő gyerekének, vagy erőt a beteg családtagnak. Egy biztos, a szentélyben béke ölelheti át az ott tartózkodót. A házi szentélyben leggyakrabban használt kifejezések a "köszönöm", a "kérem", a "szeretet" és a hála. 
Vannak olyanok is, akik bár szeretnének egy ilyen szentélyt otthonukba, mégis valamiféle "szégyenérzet" vagy "mit szólnának hozzá" gát akadályozza meg őket abban, hogy ezt meg is valósítsák. Nekik csak azon kell elgondolkozniuk, hogy otthonuk milyen célt szolgál, kinek kell megfelelnie, és belsőt békét teremtenie. S ha mégsem sikerül átlépni ezt a mélyen rögzült szemérmesség korlátot, nagyszerű megoldást láttam már erre az estre is: öreg komód kapott új és rejtett feladatot, elzárva a szentély misztériumát az avatatlan, és megnyitva szépségét a használója előtt.